Isten szabadulással biztatja népét
Hallgassatok rám, szigetek! Újuljon meg a nemzetek ereje! Jöjjenek ide, azután beszéljenek, szálljunk perbe egymással! Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit győzelem kíséri? Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le? Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a pelyva. Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre, lába is alig éri az ösvényt. Ki tette ezt, ki vitte véghez? Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket? Én, az ÚR vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz maradok. Látják ezt a szigetek, és megijednek, a föld szélein is remegni kezdenek, közelednek egymáshoz, és összejönnek. Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős!
Biztatja a kovács az ötvöst, a kalapáccsal egyengető azt, aki az üllőt veri, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van! - és megerősíti szegekkel, hogy majd ne inogjon. De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda! A föld végén ragadtalak meg, annak legszéléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek el téged! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.
Ézs 41,1-10.
EGY MÁSFAJTA CSODA
Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézs 41,10)
Évekkel ezelőtt egy barátnőm autóbalesetet szenvedett. A gerince tartósan sérült, mellkastól lefelé lebénult. Amikor meglátogattam, arról biztosított, hogy ez az állapot nem végleges, mert Isten nem hagyná őt ebben az állapotban, és csodát fog tenni.
Az idő telt, beteg barátnőm részt vett a terápián, alkalmazkodott a körülményekhez, és várt a csodára. A hite soha nem bicsaklott meg, még akkor sem, amikor az otthonát átalakították a mozgáskorlátozottságához igazodva. Volt egy kis üzlete a verandáján, ahol kézműves dolgokat és egyéb portékákat árult. Egy nap meglátogattam a "boltjában". Ahogy böngésztem a holmik között, megláttam a divatos tűsarkú cipőit egy sorba rendezve, eladásra előkészítve. Elsírtam magam. Tudtam, hogy elfogadta a sorsát.
Bár az a csoda, amit remélt, és amiért imádkozott, nem vált valóra, valami más, a hit és az elfogadás csodája mégis megvalósult. Istenbe vetett hite erős maradt még ezen körülmények között is. Bármi történik velünk, Isten nem hagy bennünket egyedül. Néha éppen ez a csoda.
Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy jelen vagy az életünkben, és a bizonyosságot, hogy sohasem hagysz magunkra. Köszönjük az életünkben véghez vitt csodáidat és hogy szeretsz és elfogadsz minket. Jézus nevében. Ámen.
Ma keresni fogom Isten váratlan csodáit.
Grace Epperson (Michigan, USA)
