Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Lk 2,4-7.
KARÁCSONY NAPJA
Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti Isten". (2Kor 9,7)
Néha megsajnálom a szegény betlehemi fogadóst, aki a karácsonyi történet minden mai feldolgozásában és színdarabjában szerepel. Általában gonosz emberként ábrázolják, akinek valahogy képesnek kellett volna lennie, hogy szobát készítsen Józsefnek és az állapotos Máriának. Ehelyett kiküldte őket a kegyetlen sötét éjszakába. De a fogadósnak nem volt több helye. Lehet, hogy már az előszobákban és a konyha padlóján is aludtak vendégek a népszámlálásra érkező hatalmas tömeg miatt.
Így talán más megvilágításban láthatjuk a fogadóst. Felajánlotta, amije volt. Mondhatta volna nekik, hogy menjenek el, de kitalálta, hogyan segíthetne, és engedte, hogy használják az istállót. Biztos vagyok benne, hogy Mária és József nagyon örültek, hogy végre védett helyük lett a szüléshez.
Ha egy közösségnek nagy mennyiségű pénzre van szüksége egy misszióhoz, vagy egy barátnak elkél a sok segítő kéz, nem adhatunk meg nekik mindent, amire szükségük van, és az összes munkát sem végezhetjük el mi magunk. De imádkozhatunk, és ahogy a fogadós tette, adhatjuk, amink van. Amikor a legjobbat adjuk Isten nevében, emlékezzünk, hogy Isten a saját Fiát adta.
Imádság: Szerető Istenünk, te adtál nekünk tehetséget és életet; segíts ma mindezt a te céljaidra használni! Ámen.
A körülményektől függetlenül mindig megtehetem a magam részét Isten szolgálatában.
Ken Claar (Idaho, USA)
