Samárián kellett pedig átmennie, és így jutott el Samária egyik városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób forrása. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! - te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. Az asszony erre ezt mondta: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni. Jézus így szólt hozzá: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza! Az asszony így válaszolt: Nincs férjem. Jézus erre ezt mondta: Jól mondtad, hogy férjed nincs, mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem férjed: ebben igazat mondtál. Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.
Jn 4,4-26.
SZERETNI ÉS ÖRÜLNI
Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! - te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. (Jn 4,10)
Mikor a húszas éveim elején jártam, az egyik szomszédom elhívott egy istentiszteletre. A lelkész Jézus születéséről, haláláról és feltámadásáról beszélt, és arról, hogy Isten hogyan szeretne kapcsolatba kerülni velünk. Az istentisztelet részeként a szolgálók kis papírokat osztottak ki a gyülekezetnek, hogy leírják imakéréseiket. Tisztán emlékszem a sajátomra: szeretni és nevetni.
A magány és a bűntudat érzése azt erősítette bennem, hogy értéktelen vagyok. Ahogy a samáriai asszony, én is olyan döntéseket hoztam az életben, amelyek elválasztottak a családomtól és barátaimtól. És hozzá hasonlóan el sem tudtam képzelni, miért akarna Jézus bármit is kezdeni velem.
De az asszony meglepetésére Jézus beszélni kezdett hozzá. Bár idegenek voltak egymás számára, Jézus sok mindent tudott róla, és nem utasította el. A legcsodálatosabb ajándékot ajánlotta fel neki - az élő vizet. A nő - otthagyva a vizeskancsóját a kútnál - boldogan a városba szaladt, hogy megossza ezt az örömhírt. Hiteles volt a bizonyságtétele, mert a lelke teljesen átformálódott.
Idővel Isten az én életemet is megváltoztatta, és hitet ébresztett bennem Krisztus iránt. Ezután, mivel Isten imameghallgató, betöltötte az életemet szeretettel és örömmel.
Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük ajándékaidat, különösen megváltásodat Fiad, Jézus Krisztus által. Ámen.
Isten meg tudja változtatni az életemet.
Elizabeth Erlandson (Nebraska, USA)
