Ki hitte volna el, amit hallottunk, és az ÚR karjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló? Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Ézs 53,1-5.
ISTEN, HOL VAGY?
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. (Ézs 53,5)
"Isten, hol vagy?" 22 évesen tettem fel először ezt a kérdést. Egy szörnyű autóbalesetben tíz százalék esélyem volt a túlélésre, csodával határos módon azonban mégis itt vagyok. Most a hatvanas éveimben járva már könnyebben meglátom Isten munkáját az életemben.
Keresztény családban nőttem fel, 12 évesen megtértem, és azóta is hívő életet élek. Fiatal koromban tévesen azt hittem, hogy a hívő élet védelmet nyújt a szenvedés ellen. Ez azonban egyszerűen nem igaz. Krisztus számára sem volt ez igaz, és a követőinek sem az.
Életemre visszatekintve, amelyben több műtét és testi betegség volt, egy külső szemlélő azt gondolhatná, hogy Isten távol volt tőlem. Ez tévedés lenne. Láttam Isten keze munkáját, amikor a sebészorvosok az utolsó percben változtatták meg véleményüket, mert az elképzelt gyógymód módosult, amikor a sebészi beavatkozáskor teljesen mást láttak, mint az előzetes röntgenképen. Isten jelen volt a család és a barátok támogatásában, akik imádkoztak és biztató szavaikkal erősítettek. Isten mindig velem volt.
Imádság: Mennyei Atyánk, hallgasd meg kiáltásunkat! Kérünk, vedd körül vigasztalásoddal és szereteteddel az elnyomottakat és a testi-lelki betegségekben szenvedőket! Ámen.
Nem fogom engedni, hogy a körülményeim határozzák meg az Istennel való kapcsolatomat.
Dean Gammons (Észak-Karolina, USA)
