Az elveszett drahma
Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.
Lk 15,8-10.
OSZTOZNI AZ ÖRÖMBEN
Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. (Róm 12,15)
Jézus példázatában az asszony annyira örült, hogy megtalálta az elveszett drachmáját, hogy meg kellett osztania ezt az örömöt a szomszédaival. Úgy éreztem, azonosulni tudok vele. Miután a gyermekeim felügyeleti jogát megnyertem, egy másik városba költöztem, és egy új állásban azt a munkát végeztem, amit szerettem. Szerettem volna megünnepelni ezt.
Ahogy elkezdtem keresni az új városban egy gyülekezetet, ahová csatlakozhatnék, minden igehirdetés arról szólt, hogyan vigasztal bennünket Krisztus a nehézségeink idején, és hogy a gyülekezet jelen van szenvedéseink közepette. Ennek tudatában voltam, de azt is szerettem volna, hogy a gyülekezet az örömömben is velem osztozzon. Zavart, hogy amikor az örömömet szerettem volna megosztani, csak részvéttel találkoztam. Amikor egy lelkész megemlítette, hogy Isten egyaránt törődik örömeinkkel és nehézségeinkkel, csatlakoztam ahhoz a gyülekezethez.
Sokszor voltak szomorú időszakaim, de akkoriban szükségem volt rá, hogy tudjam, Isten és a gyülekezet velem örül. Elhatároztam, hogy nagyobb figyelmet fordítok embertársaimra, szomorúságukban együtt érzek velük, boldogságukban velük örülök. Másokra való figyelmünk által támogató közösséget építünk. Jó tudni, bármi történjen, nem vagyunk egyedül.
Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy örüljünk az örülőkkel, és a sírókkal is együtt sírjunk! Ámen.
Hogyan tudok ma valaki örömében osztozni?
Thomas Blanton (Észak-Karolina, USA)
