Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért aki így reménykedik benne, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.
1Jn 3,1-3.
KIVÁLASZTOTTAK
Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (1Pt 2,9)
Henrik, a hároméves kisfiam szemmel láthatóan szomorúan baktatott felém a templom padsorai közt. Amikor megkérdeztem, mi a baj, azt felelte: "Valaki cukorfalatnak szólított, pedig én nem vagyok cukor. Én Henrik vagyok!" Próbáltam elrejteni a mosolyomat, nehogy azt higgye, kinevetem, majd igyekeztem elmagyarázni neki, mit jelent egy becéző kifejezés.
Henrik nagyon szerette a saját nevét, és semmiképp nem akarta, hogy másképp szólítsák. Elgondolkodtam, milyen gyakran elfelejtjük a nevünket. Napközben bizonyos megszólításokat ránk ragasztanak: utálatos, béna, nem vonzó, gyenge, vesztes. Ezek a címkék elfeledtetik velünk, Isten kinek is nevez minket.
Isten azt mondja: kiválasztottak, szeretettek, tiszták, szabadok, méltók, erősek, győzedelmesek, értékesek vagyunk. Az 1Pt 2,9-ben pedig ez áll: "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe." Ne felejtsük, kik vagyunk Krisztusban, és bátran hangoztassuk ezt az igazságot magunkról!
Imádság: Mennyei Atyánk, segíts elhinnünk, amit szent igéd mond rólunk, s hogy kik vagyunk Krisztusban! Ámen.
Ma magabiztos leszek, mert Krisztusé vagyok.
Rhae Ann Ongstad (Florida, USA)
