Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod a fiatal oroszlánt és a tengeri szörnyet.
Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.
Zsolt 91,9-16.
VILÁGOS EMLÉKEZTETŐ
Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. (Zsolt 91,14)
Egyedül vezettem egyszer az autópályán, és még két órára voltam az úticélomtól. Hirtelen olyan erős tehetetlenség tört rám, hogy inkább félreálltam az út szélére. Felemeltem a kezeimet és Istenhez kiáltottam. Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez segített a tehetetlenségemen, de sajnos nem így történt.
Valami más azonban mégis történt azon a napon. Folytattam az utat, és néhány kilométer múlva egy hatalmas szivárványt pillantottam meg. Azonnal betöltötte szívemet a reménység. Ez a szivárvány Isten hűségére emlékeztetett, és biztosított arról, hogy Isten rendíthetetlen marad, velünk örül az örömeinkben, és átölel a küzdelmeinkben.
Sokszor annyira leterhelnek az aggodalmaink és kétségeink, hogy nem vesszük észre, mit tett értünk Isten. De ez a szivárvány emlékeztető volt, hogy "Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz". (Zsid 13,8) Amikor Istenhez kiáltunk, tudjuk, hogy ráállhatunk Isten irgalmának és védelmének az ígéreteire: "Vele leszek a nyomosúrágban... gyönyörködhet szabadításomban" (Zsolt 91,15-16).
Imádság: Teremtőnk és Védelmezőnk, köszönjük a Szentírás ígéreteit, melyeket valóságosan megtapasztalhatunk a te gondoskodásodban. Hadd összpontosítsunk mindig a szeretetedre emlékeztető dolgokra! Ámen.
Bízom Isten ígéreteiben.
Águeda Suárez (Dominikai Köztársaság)
