Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig. Így győzte le Józsué fegyverrel Amálékot és annak hadinépét.
2Móz 17,10-13.
IMÁDSÁGBAN MEGTARTVA
Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig. (2Móz 17,12)
Édesapám az önállóság fontosságára tanított: "A legjobban elvégzett munka az, amit te magad csinálsz." Ritkán alkalmazott vállalkozókat vagy kért segítséget a ház körüli munkához. Én ezt az elvet az élet más területein is alkalmaztam, többek közt a stressz és gyász idején. Mindent magam igyekeztem megoldani.
Mikor édesanyám elkezdett leépülni, akkor is így tettem, és egyedül gondoztam, és a fájdalmaimmal is egyedül voltam. Ugyanakkor kértem a gyülekezetemet, hogy imádkozzanak értem. Ahogy telt az idő, és édesanyám egyre rosszabbul lett, rájöttem, hogy imádságot kérni kulcsfontosságú az egészségemhez és jóllétemhez. A gyülekezet imádságai tartottak meg, nem fizikailag, ahogy Áron és Húr tartották Mózest, hanem lelkileg. Amikor imádkoztak értem, támogatást éreztem. Miután meghalt az édesanyám, sokan eljöttek a búcsúztatására vagy lapot küldtek. És emellett még hónapokig imádkoztak értem ezután.
Azt hittem, hogy a legmélyebb gyászt is kezelni tudom majd egyedül, de ezek a gyülekezeti imák tartottak meg, erőt adva, amikor az enyém már elfogyott.
Imádság: Drága Urunk, köszönjük az imádság és a barátság ajándékát. Köszönjük, hogy emlékeztetsz minket, hogy nem tudunk és nem is kell mindent egyedül megtennünk. Ámen.
Teljesen helyénvaló segítséget kérni.
Sue A. Fairchild (Pennsylvania, USA)
