Jób a bajban is istenfélő marad
Egyszer, amikor Jób fiai és leányai elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak, hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhák odakint szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek. De a sábaiak rájuk rontottak, és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Tűz csapott le Istentől az égből, amely megégette és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még beszélt, amikor ismét érkezett valaki, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Fiaid és leányaid elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak. De hirtelen erős szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt:
Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, meztelenül is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el, áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.
Jób 1,13-22.
BÁNKÓDÁS ÉS IMÁDAT
Jób ekkor fölált, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult. (Jób 1,20)
Két és féléves kisfiam eddigi élete telve volt egészségügyi problémákkal. Foglalkoznunk kellett már nem dobbanó szívvel, nem működő tüdővel és olyan kis szervezettel, ami nem fejlődik megfelelően. Láttuk, amint a kúszással, a járással és a beszéddel is küszködik. További egészségügyi eredményekre várakozva szembesülünk ugyanazokkal a nehézségekkel, mint Jób.
Jób tapasztalatainak azonban van egy része, amit nem értek. Amikor vagyonát ellopták, a szolgáit meggyilkolták, a gyermekei meghaltak, Jób bánkódott, majd imádta Istent. Mondanom sem kell, hogy az imádat eszembe sem jut, mikor megcsörren a telefon és az orvos hív minket. A szívfájdalom, harag, keserűség gyakran, de imádat sohasem.
Mi lenne, ha mégis eszembe jutna? A következő diagnózisnál, mi lenne, ha a bánat kezdeti pillanatait imádat követné? Mi lenne, ha életem legrosszabb pillanataiban Istenhez fordulnék? Lehet, ez mindent megváltoztatna, enyhülne a szívfájdalom, a harag békességgé alakulna, és a keserűség pedig reménységgé.
Isten sohasem ígér könnyű életet. Persze mindannyian bólogatunk, mikor a lelkész erről beszél, de talán itt az ideje, hogy valóban elfogadjam ezt. Ha reggelente Isten imádatába kezdek, akkor talán a rossz napok mégsem lesznek olyan rosszak.
Imádság: Urunk, Istenünk, segíts elfogadnunk a jót és a rosszat egyaránt, és mindent rád bízni ezen a napon! Ámen.
Ma a küzdelmeimben is Istent akarom imádni.
Lynnette Tortorich (Wisconsin, USA)
