Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, Jézus beszélni kezdett, de először csak a tanítványaihoz: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Ezért tehát amit a sötétségben mondtatok, azt napvilágnál fogják hallani, és amit fülbe súgva mondtatok a belső szobában, azt a háztetőkről fogják hirdetni. Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de azután többé nem árthatnak. Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek: tőle féljetek! Ugye, öt verebet adnak két fillérért, de Isten egyről sem feledkezik meg közülük. Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok! Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az Isten angyalai előtt. Ha valaki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlelket káromolja, annak nem bocsáttatik meg. Amikor a zsinagógákba, a hatóság és a felsőbbség elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell.
Lk 12,1-12.
CSAK EGY VERÉB
Ugye, öt verebet adnak két fillérért, de Isten egyről sem feledkezik meg közülük. (Lk 12,6)
A családom rajong a madarakért, és mindig megpróbáljuk őket beazonosítani, ha kint vagyunk. Egy reggel szokatlan, érdekes madarat láttam. Nem volt kéznél a távcsövem, így megpróbáltam a madár hangjára figyelni. Sajnos, nem tudtam kivenni az énekét, mert nagyon sok veréb csiripelt közben.
Csalódottan hazaindultam. Még egyszer felnéztem, egy verebet láttam tetőről tetőre röppenni, és azt gondoltam, ez csak egy veréb. Sajnáltam, hogy a verebek miatt nem tudtam azonosítani a szokatlan madarat. A verebek gyönyörűek és szépen énekelnek, de mivel mindig látom őket, nem érdekesek számomra.
Hirtelen Lk 12,6 jutott eszembe. Még a szerény, közönséges verébre is emlékszik Isten, és gondját viseli. Gyakran magányosnak, elfeledettnek vagy jelentéktelennek érezzük magunkat. De ez nem jelenti azt, hogy elvesztünk. Ünnepelhetjük a verebeket és magunkat is, mert az Úr ismer és lát minket, bármilyen szürkék is vagyunk. És íme a bizonyíték: Jézus meghalt értünk! Isten adja meg igazi azonosságunkat, és értékesnek nyilvánít bennünket. Ő számontart és gondunkat viseli, csakúgy, mint a verebeknek.
Imádság: Istenünk, tudjuk, hogy szeretettel nézel minden teremtményedre. Köszönjük, hogy mindannyian értékesek vagyunk a szemedben. Ámen.
Ha jelentéktelennek is érzem magam, Isten értékesnek tart.
Ruthie Solitario (Nemzeti Fővárosi Régió, Fülöp-szigetek)
