Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.
Mt 6,25-34.
BÍZNI ISTENBEN
Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja. (Mt 6,34)
Emlékszem, ahogy végignéztem édesapám lassú összeomlását az Alzheimer-kórban. Apám volt a hősöm - édesapám, barátom, megvidámítóm és mindenem. Apám betegsége és halála után olyan dühöt éreztem Isten iránt, hogy abbahagytam az imádkozást. Aztán haraggal telve megtörtem a hallgatást, de csak hogy panaszkodjak Istennek. S tudjátok, mi történt? Isten türelmesen meghallgatott. Így aztán többet beszéltem hozzá a következő nap, majd az azutáni napon.
Gyász, fájdalom és szenvedés közepette nehéz Istenben bízni. Még ma is vannak napok, mikor nehéz felkelnem az ágyból, vagy éppen mókuskerékben érzem magam a hangulatomtól függően, miközben elhanyagolom a környezetemet. Ha a napot imádsággal, áhítattal és igeolvasással kezdem, az segít az összpontosításban. Megmarad a szívfájdalmam, de Isten segítségével az apám elvesztése miatti fájdalom tompul, míg az Istennel való kapcsolatom erősödik.
A veszteség dühöt, zavart és frusztrációt hoz magával. Ám tapasztalatom szerint Isten velünk van - nagy és kicsi dolgokban is. Teremtőnk elég erős ahhoz, hogy elviselje haragunkat és elég türelmes, hogy feleljen kérdéseinkre.
Imádság: Istenünk, rád bízzuk jelenünket és holnapunkat is. Vezess utunkon, döntéseinkben vezesd szívünket! Ámen.
Isten elég erős ahhoz, hogy kezelje a haragomat.
Patty Sears (Indiana, USA)
