Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig bennetek. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk. Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt. Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát Isten dicsőségére. Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.
2Kor 4,7-16.
ERŐSEBB, MINT VALAHA
Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. (2Kor 4,16)
Amikor a lányomat az iskolából hazafelé fuvaroztam, útépítés miatt dugóba kerültünk. Siettem, ezért panaszkodtam: "Mit tettek az úttal? Akkora gödröket ástak, hogy nem tudunk átmenni." A lányom erre visszakérdezett: "Mama, ha nem törik fel az utat, hogyan újítják fel?"
Ez a kijelentés elgondolkodtatott, mennyire hasonló a mi keresztény életünk is. Ha nehézségeken megyünk át, kellemetlen időszakaink vannak, összetörtnek érezzük magunkat. Ilyen pillanatokban gyakran kérdezzük Istent. Elfelejtjük, hogy összetörtségünkben ő megolvaszt, formál minket, és visszatesz arra az útra, amelyen járnunk kell. Erősebbé tesz, mint amilyenek előtte voltunk. Tapasztalataink bizonyságtétellé válhatnak mások számára, hogy reményt nyerjenek belőle. Még ha úgy érezzük is, hogy megtörtek vagyunk, Isten mindig újra felépít minket.
Imádság: Ó Istenünk, tégy minket azokká az emberekké, akikké szeretnéd, hogy váljunk! Ha összetörtnek érezzük magunkat, adj reményt. "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!" Ámen. (Lk 11,2-4)
Tapasztalataim erősítik hitemet és reményt adnak másoknak.
Manasi Mohanty (Odisha, India)
