Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.
Róm 8,22-27.
AMIKOR ELFOGY A SZÓ
Segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm 8,26)
Éppen a COVID-járvány kezdetén tudtam meg, hogy azonnal operálandó agresszív prosztatarákom van. Félelmek között azon tűnődtem, kaphatok-e egyáltalán kezelést a járvány alatt. A barátaim imái felemeltek. Saját imáim a ferencesrendi Richard Rohr szavait idézve "egyszerre voltak állandóak és lehetetlenek".
A várakozás alatt késő délutánonként a folyóparton és a házamhoz közeli fákkal szegélyezett utcákon sétálgattam. Elmormoltam az imáimat, de hamar kifogytam a szavakból. Végül így imádkoztam: "Atyám, nincs több szavam. Kérlek, fogadd el a lépteimet imaként és lélegzetvételemet dicsőítésként!" Pál úgy írta ezt le, hogy a Lélek együtt imádkozik velünk és értünk, amikor mi csak sóhajtani tudunk. A szorongásom nem múlt el, de kezdtem leküzdeni, amíg mélyeket lélegezve sétáltam. Az elmém megnyugodott, nem kerestem kétségbeesetten a szavakat. Végre meghallottam a madarakat a folyó mentén, észrevettem a napsugarat a fák között. Láttam másokat is sétálni, akik bizonyára hozzám hasonlóan cipelték a saját terheiket.
Végül sikeresen átestem a műtéten, a kezelő orvosoknak és gondos ápolóknak köszönhetően. Leginkább a Szent Léleknek köszönöm a megőrzést. Továbbra is imádkozom, néha szavakkal.
Imádság: Istenünk, ismered szükségeinket, mielőtt bármit is kérnénk. Hallgasd meg, bármilyen formában jövünk eléd! Ámen.
Az imádsághoz nem mindig szükségesek a szavak.
Kevin Horne (Louisiana, USA)
