Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős! Biztatja a kovács az ötvöst, a kalapáccsal egyengető azt, aki az üllőt veri, és ezt mondja a forrasztásról: Jól van! - és megerősíti szegekkel, hogy majd ne inogjon. De te, szolgám, Izráel, Jákób, akit kiválasztottam, barátomnak, Ábrahámnak utóda! A föld végén ragadtalak meg, annak legszéléről hívtalak el. Ezt mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek el téged! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.
Ézs 41,6-10.
MEGÉRI MEGOSZTANI
Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,7)
Középiskolai tanulóként hozzá vagyok szokva, hogy amikor hazaérek, mindig ugyanaz a kérdés fogad a szüleimtől: "Milyen napod volt?" Általában felszínesen válaszolok, mint "jó" vagy "elment". Megtartom a részleteket magamnak, mert nem érzem azt, hogy érdemes megosztani őket. Sokszor elfelejtem, hogy nem azért kérdezik, mert egy izgalmas sztorit akarnak hallani, hanem mert törődnek velem.
Ezt a tendenciát veszem észre az imaéletemben is. Gyakran nem mondom el Istennek, hogy vagyok, mert azt érzem, az én nehézségeim nem lényegesek a világon máshol szenvedőkéhez viszonyítva. Ilyenkor azonban figyelmen kívül hagyom, hogy Isten kapcsolatot szeretne velem. Ő szeretné tudni, mi okozza a fájdalmamat, vagy mi nyomja a szívemet. Isten törődik velem.
Az 1Pt 5,7 arra biztat, hogy minden gondunkat adjuk át Istennek, mert ő szeret minket, és hallani akar a személyes gondolatainkról és nehézségeinkről. Nem azt mondom, hogy ne imádkozzunk a világért vagy más emberekért. Elhívásunk az is, hogy szeressünk másokat és imádkozzunk értük.
Imádság: Istenünk, köszönjük a véget nem érő szereteted. Segíts, hogy higgyük, hallani akarod a gondolatainkat és aggodalmainkat! Ámen.
Ma elmondom Istennek, milyen napom volt.
Olivia Orr (Arkansas, USA)
