A karmesternek: "A messzi fák galambja" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.
Légy kegyelmes hozzám, Istenem, mert bosszút lihegnek ellenem, szüntelenül támadnak és gyötörnek engem. Ellenségeim szüntelenül bosszút lihegnek, sokan támadnak rám kevélyen. Ha félek is, benned bízom!
Zsolt 56,1-4.
MENEDÉK A FÉLELEMBŐL
Ha félek is, benned bízom! (Zsolt 56,4)
Ahogy a tornádóriasztás megjelent a televízió képernyőjén, remegni kezdtek a lábaim. A lakásomban nem volt egy menedék vagy egy hely, ahol biztonságban lehettem volna az erős viharban. Kétségbeesve a folyosóra futottam és térdre esve sírtam, imádkoztam, hogy a vad szelek elkerüljenek. Néhány perccel később elvonult a tornádó, és megnyugodtam.
A vihartól való félelmemet évek óta magammal hurcolom. Keresztényként azon elmélkedem, hogy miért nem vagyok képes egyszerűen az Úrba vetni a bizalmamat, ahogyan kellene. A félelmem nem a hitem hiányát jelzi? De a félelem egy emberi érzés, és a legerősebb keresztények is megtapasztalják időnként.
Az 56. zsoltárban Dávid Istenhez könyörög, mert fél az ellenségeitől. Nem rejti véka alá, hogy védelemre van szüksége. Nem szégyell Istentől menedéket kérni. Dávid elismeri, hogy egy olyan harccal kell szembenéznie, amit nem tud egyedül megoldani. Az 56. zsoltár mindig megnyugtató számomra.
Annak ellenére, hogy Isten gyermekei vagyunk, sok minden megijeszthet bennünket. Habár Istenbe vetjük hitünket, nem tagadhatjuk le emberi érzéseinket. De kiálthatunk Istenhez, amikor túlterheltek vagyunk, megbántottak vagy félünk, és bízhatunk, hogy Isten mindig ott lesz és meghallgat bennünket.
Imádság: Drága Istenünk, csendesítsd le félelmeinket és segíts emlékeznünk, hogy te velünk vagy! Tölts el bennünket teljes békességgel! Jézus nevében kérünk. Ámen.
Félelmeim közepette Istenben bízom.
Dawn Rachel Carrington (Dél-Karolina, USA)
