Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és a jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! Mózes azonban ezt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek! Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezetted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent.
2Móz 3,1-12.
ISTEN JELENLÉTÉNEK JELEI
Így tett erről bizonyságot János: Láttam, hogy a Lélek leszállt az égből, mint egy galamb, és megnyugodott rajta. (Jn 1,32)
Nagypapám életének utolsó napjaiban családommal egy időre elmentünk sétálni, otthagyva őt a hospice központban. Egy természetvédelmi parkba mentünk, ahol észrevettem, hogy néhány vadgalamb repdes körülöttünk. Emlékszem, arra gondoltam, talán Isten küldte ezeket a galambokat, hogy emlékeztessenek minket, ő velünk van, és továbbra is gondoskodni fog rólunk, még gyászunkban is.
Mikor visszatértünk a központba, az aggódásom és szomorúságom nem szűnt meg, de bizonyosságot nyertem Isten jelenlétéről. Mózesnek egy égő csipkebokorban jelent meg Isten, nekem a vadgalambok képében, és ez mind a mai napig így történik. Valahányszor félelem fog el egy feladat láttán, amire Isten hív, galambokat keresek az utamban, és ez gyakran megtörténik. Látványuk békességgel tölt el. Arra emlékeztetnek, hogy Isten velem van, és mindig gondoskodik szükségeimről.
Isten bizonyítékát adja jelenlétének. Ha távol érezzük magunkat Teremtőnktől, csak körbe kell néznünk, és emlékezni fogunk Isten irántunk való szeretetére.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy fizikai módon is emlékeztetsz minket szeretetedre. Add, hogy mindig meglássuk a jeleket és csodákat, melyeket elénk helyezel! Ámen.
Bízom benne, hogy Isten mindig mellettem van.
Kathryn Agnello (New Jersey, USA)
