Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.
Áldom az URat mindenkor, állandóan őt dicséri szám. Az ÚRral dicsekszik lelkem. Hallják ezt az alázatosak, és örülnek. Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét! Az ÚRhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. Örömre derülnek, kik rátekintenek, nem pirul az arcuk. Kiáltott az elesett, az ÚR meghallgatta, és minden bajából kiszabadította. Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek, és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.
Zsolt 34,1-9.
ESŐ UTÁN NAPSÜTÉS
Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. (Zsolt 34,19)
2008 áprilisában elvesztettük tinédzser fiunkat: öngyilkos lett. Nicket nagyon szerette az egész család és számos barátja. Hirtelen távozása a sokk, a veszteség, a kín és a gyász nyers érzésével hagyott minket hátra. Hogyan történhetett meg ez, és miért engedte Isten? Az Írást kutatva felfedeztem a 34. zsoltárt. A 19. verset olvasva azonnal bizonyságot nyertem szívemben afelől, hogy bármilyen fájdalmas is ez, Isten gondoskodni fog rólunk.
A temetés napjára az időjárás-előrejelzés 100% eséllyel esőt jósolt. Ezt a rövid imát mondtam: "Istenem, kék égre és napfényre van szükségem, hogy eltemethessem a fiamat." A temetés reggelén az ég fenyegető volt, de ahogy kiléptünk a szertartásról, a felhők eltűntek, az ég kék volt, és sütött a nap. Az idő egész nap tökéletes maradt. A következő napokban családunk és barátaink körülvettek minket, és minden szükségünkről gondoskodtak, mint Isten odaadó szeretetének jelei.
Isten nem felelt a "miért" kérdésre, de jelen volt, megmutatta szeretetét és gondoskodását. Örökké gyászolni fogjuk a fiunkat, de tovább élünk a reményben és a bizonyosságban, hogy Isten szeret, és egy nap csatlakozunk Nickhez az örökkévalóságban.
Imádság: Drága Atyánk, ha elborít a gyász, köszönjük ígéretedet, hogy sosem hagysz el. Jézus nevében. Ámen.
Isten szeretete a legnagyobb próbák idején sem hagy el minket.
Stephen E. Freeman (Virginia, USA)
