Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
2Kor 1,3-7.
ISTEN UJJLENYOMATA
Áldott az Isten... aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (2Kor 1,3-4)
A vitrinem érdekes tárgyakat rejt, mindegyiknek megvan a maga története. Némelyik magával ragadja a totyogók és a négykézláb mászó babák figyelmét, és élvezettel figyelem a reakciójukat, ahogy az üvegnek nyomják az arcukat vagy az ujjaikat. Miután a szülők hazavitték csemetéiket, gyakran elfelejtem megtisztítani az üveget. Később, amikor a nap vagy a benti világos fény rávetül az üvegre, látom rajta az ujjlenyomatokat.
Ezek az ujjlenyomatok elgondolkoztattak az életemen. Amikor nehéz időszakban vagyok, könnyű szem elől téveszteni Isten ujjlenyomatát és életemben való jelenlétét. Néha kétségbe vonom, hallja-e imáimat, látja-e fájdalmamat, vagy törődik-e a körülményeimmel. Később, amikor Isten fénye megvilágosít, visszanézek, és látom, hogy mindvégig ott volt, kísért, vigasztalt, mellettem volt lépésről lépésre.
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy vezetsz és vigasztalsz életünk útjának minden lépésénél. Ámen.
Isten szeretetének bizonyítékát mindenütt láthatom.
Carol Elaine Harrison (Saskatchewan, Kanada)
