Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.
1Kor 11,23-26.
OSTYA SZERETETTEL
Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. (ApCsel 2,42)
Evával 1995-ben találkoztunk, a Világimanap Nemzetközi Bizottságának ülésén, Ausztráliában. Összebarátkoztunk, és bár ő Lengyelországban lakott, én pedig Indiában, rendszeresen beszéltünk, és imádkoztunk egymás családjáért. Eváéknál hagyomány volt, hogy karácsonyeste közösen úrvacsorát vettek. 1996-tól nekünk is minden évben küldött ostyát, hogy az úrvacsora megünneplésével közösségben lehessenek szenteste a családjaink. Onnantól kezdve férjemmel számunkra is hagyománnyá vált a karácsonyi úrvacsora.
Egyik évben, amikor az ostya nem érkezett meg, tudtam, hogy valami történt. Később egy közös baráttól megtudtam, hogy Eva meghalt. A nemzetiségünk, a nyelvünk, a bőrszínünk, a hagyományaink eltérőek voltak, de a kapcsolatunk alapja az "egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség" volt, és ezt a keresztény közösségünket erősítette a közös úrvacsora.
Az úrvacsorai bor és ostya Isten csodálatos kegyelmére és áldozatára emlékeztet, összekötve a hívőket szerte a világon. Dicsőség Istennek, hogy részesei lehetünk ennek a közösségnek!
Imádság: Kegyelmes Istenünk, köszönjük megváltó szeretetedet. Add, hogy az úrvacsora alkalmával hálával emlékezzünk erre a szeretetre. Ámen.
Az úrvacsora összeköt a világ keresztényeivel.
(Mrs) Navamani Peter (Karnataka, India)
