Dávidé.
Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék? Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek. Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
Zsolt 27,1-3.
LEGYŐZNI A CSÜGGEDÉST
A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. (Jn 1,5)
A 2016-os év sok változást hozott az életünkbe, melyből az egyik legfájdalmasabb esemény mindkettőnk édesapjának az elvesztése volt. Nagyon megviselt bennünket a gyász. Ám férjem képes volt a szokásos feladatainak ellátására. Lelkészként dolgozott, és vezető szerepe volt különböző egyházi szinteken. Ahogy ő folytatta a munkát, én egyedül éreztem magam a gyászomban.
Bár szokásom volt reggelente imádkozni, ebben az időszakban nehezemre esett Isten elé járulni. Egy napon úgy döntöttem, tennem kell valamit, hogy kilépjek ebből az állapotból. Csendben ültem, és annyit mondtam: "Köszönöm, Istenem." Másnap újra köszönetet mondtam. Naponta nőtt az Istennel töltött időm és a hálaadásom, valamint dicsőítésem listája is. Amikor kifejeztem hálámat Istennek, úgy éreztem, oszlik körülöttem a sötétség. Ahogy nőtt a hálám, úgy oszlatta Isten fénye a csüggedésemet.
A gyász, düh és ima hónapjai megtanították nekem, hogy Isten mindig ott van, még a legsötétebb időkben is. Ha hálát adunk Teremtőnknek, örökkévaló fényére és szeretetére emlékezünk.
Imádság: Kegyelmes Istenünk, köszönjük jelenlétedet. Segíts látni fényedet a sötétség időszakaiban is! Ámen.
Ma elmondom Istennek, miért vagyok hálás.
Amy Graham (Ohio, USA)
