A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
Zsid 10,23-25.
A REMÉNY AJÁNDÉKA
Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. (1Thessz 5,11)
Ifjúsággal foglalkozó lelkészként gyakran találkozom olyan fiatal keresztényekkel, akik sok mindennel küszködnek, kezdve a depressziótól a tönkrement emberi kapcsolatokig. Sokan közülük hozzám fordulnak segítségért, tanácsért és vigasztalásért.
Problémáikat hallgatva meggyőződtem arról, hogy megerősítésre van szükségük. Ezek a fiatal diákok nem azt akarják hallani tőlem, hogy miért nincs rendben az életük. Azt sem akarják, hogy megoldást találjak a problémáikra. Azt akarják hallani, hogy igenis van okuk reménykedni.
Emlékeztetni szoktam őket arra, hogy a jelenlegi problémájuk egy olyan vihar, ami idővel le fog csendesedni, és hogy Isten velük van. Elmondom nekik, hogy Isten ígérete szerint átsegíti őket a nehéz helyzeteken, és egyengetni fogja ösvényeiket (Péld 3,5-6). Az a tapasztalatom, hogy hitben megerősödnek, és erőre kapnak ahhoz, hogy legyőzzék az akadályokat, ha ezt az isteni megerősítést hallják.
Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük állandó szeretetedet. Segíts, hogy másokkal ezt a szeretetet megoszthassuk, és emlékeztessük őket az általad felkínált reményre. Ámen.
Mások aggodalmait hallgatva felajánlhatom a remény ajándékát.
Steve Lawrence (Kiambu megye, Kenya)
