Ez szó szerint az a levél, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a foglyok közt megmaradt véneknek és papoknak, prófétáknak és az egész népnek, akiket fogságba vitt Nebukadneccar Jeruzsálemből Babilóniába, miután Jekonjá király, az anyakirálynő, a főemberek, Júda és Jeruzsálem vezetői, a mesteremberek és a várépítők elkerültek Jeruzsálemből. Elászá, Sáfán fia és Gemarjá, Hilkijjá fia által küldte el, akiket Cidkijjá, Júda királya küldött Nebukadneccar babilóniai királyhoz Babilonba: Így szól a Seregek URa, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is! Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álomlátók álmaira! Mert hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben. Nem én küldtem őket! - így szól az ÚR. Ezt mondja az ÚR: Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jót, amelyet megígértem, és visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam. Megengedem majd, hogy megtaláljatok - így szól az ÚR -, és jóra fordítom sorsotokat: összegyűjtelek titeket minden nép közül; mindenhonnan, ahová csak szétszórtalak - így szól az ÚR -, és visszahozlak erre a helyre, ahonnan fogságba vitettelek titeket.
Jer 29,1-14.
ELVAKÍTVA
Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,13-14)
Az autópályán haladva feszülten figyeltem az előttem lévő utat. A mögöttem haladó kisteherautó fényszórója bevilágított az autóm hátsó ablakán, és a fény visszaverődött a szélvédőmről és a tükrömről. Nagy volt a kísértés, hogy belenézzek a visszapillantóba, de tudtam, hogy a fény ragyogása egy pillanatra elvakíthat. Ezért, míg el nem hagytam az autópályát, kitartóan az úttestre koncentráltam.
Később egy lelki tanulságot is felfedeztem ebben az élményben. Néha hagyom, hogy a neheztelés, sajnálkozás, kudarc, nem múló szomorúság vagy a meghiúsult elképzelések elvakítsanak a jelenlegi és jövőbeli lehetőségek tekintetében.
A Jer 29-ben Isten elmondja a zsidóknak, mi vár rájuk. Noha leigázták és száműzték őket, Istennek csodálatos terve volt a jövőjükre nézve. Nekünk is - hasonlóképpen - előre kell tekintenünk, a jelenre és a jövőre koncentrálva. Isten soha nem hagy el minket, bármit is hordozzunk még a múltunkból.
Imádság: Hűséges Istenünk, segíts, hogy elengedjük a múltat, és a velünk kapcsolatos terveidre összpontosítsunk! Ámen.
Akkor tudok előre lépni Istennel, ha nem a múltamra koncentrálok.
Steven Thompson (Iowa, USA)
