Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.
1Móz 28,10-17.
SOSEM VAGY SEGÍTSÉG NÉLKÜL
Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsid 13,5)
Jól emlékszem a napra, amikor megkaptam az emailt, hogy felvettek mesterképzésre egy másik országba. De csak a reptéren kezdtem igazán felfogni, mi vár rám. Elhagyom a kontinenst, a családomat, a barátaimat, és két évig egyedül leszek. Az első órámon fogalmam sem volt, mi folyik körülöttem. Azon tűnődtem, fogok-e boldogulni? Lesz-e, aki segít?
Az első időszakban a szobámban üldögéltem, és a Zsid 13,5 verset ismételgettem, hogy tudatában legyek, Isten jelen van az életemben. Minél szorgalmasabban emlékeztettem így magam Isten jelenlétére, annál könnyebb volt túljutni a napokon, akkor is, ha elakadtam, ideges voltam, elbizonytalanodtam, magányosnak éreztem magam vagy honvágyam volt. Isten kegyelméből olyan emberek kerültek mellém, akik segítettek a tanulásban, és találkoztam olyanokkal, akik segítettek otthon érezni magam egy idegen országban. Nem voltam egyedül.
Isten szavában lehet bízni. Nem számít a helyzetünk, hogy hol vagyunk, mindig számíthatunk arra, hogy Isten velünk van, és átsegít minket minden nehézségen.
Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy te mindig velünk vagy. Segíts, hogy mindennap érezzük jelenlétedet! Ámen.
Soha nem vagyok segítség nélkül, mert Isten velem van.
Selina Machado (Blantyre, Malawi)
