Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.
Mt 5,14-16.
A LÁTOGATÓ
Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. (Fil 2,4)
A gyülekezetünk nemrégiben úgy döntött, hogy barátságosabb hellyé válunk a látogatók számára. Ennek eredményeként az egyik gyülekezeti tagunk, amikor meglátott egy férfit, akit nem ismert, elkezdett beszélgetni vele, és bemutatta a körülötte lévő barátainak. Ez a vendégszeretet némi bátorságot igényelt részéről, mert normál esetben csak azokkal beszélget, akiket ismer. Távozáskor a látogató ezt mondta neki: A templomba nagyon magányosan és elveszetten jöttem. Megkönnyebbültem, amikor elkezdtél velem beszélgetni. Te voltál ma az én angyalom. Mennyire jó! Gyülekezeti tagunk úgy közvetítette Jézus szeretetét, hogy az egyszerű beszélgetés hatására a vendég elfogadottnak érezhette magát.
Hiszem, hogy a keresztényeknek és a gyülekezeteknek kellene a legbarátságosabbnak lenni a Földön, de ez gyakran nem így van. Általában a családunkkal és a barátainkkal ülünk az istentiszteleten, és többnyire azokkal beszélgetünk, akiket már ismerünk. Ha azonban rászánjuk magunkat arra, hogy szívesen látunk új embereket, és megosztjuk azt a szeretetet, amit Krisztusban megtapasztaltunk, megmutathatjuk másoknak, hogy Isten szereti és értékesnek tartja őket.
Imádság: Urunk! Segíts, hogy értékeljünk másokat, különösen az idegeneket, és ezt szereteteddel mutassuk meg! Ámen.
Egyszerű beszélgetésben oszthatom meg Isten szeretetét másokkal.
Irene Robinson (Gauteng, Dél-afrikai Köztársaság)
