Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. Az ember napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mező virága. Ha végigsöpör rajta a szél, vége van, még a helyét sem lehet felismerni. De az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is; azokkal, akik megtartják szövetségét, és arra törekszenek, hogy teljesítsék rendelkezéseit.
Zsolt 103,13-18.
ISTEN ISMERI HELYZETÜNKET
Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. (Zsolt 34,18)
Nehéz szívvel vettem részt az istentiszteleten. Apám haldoklott, és semmivel nem tudtak már az egészségén javítani. Könnyek patakzottak végig az arcomon, de nem tudtam könnyen távozni, mert az első sorban ültem, és egy jó barátomat is vártam. Gyönyörű virágok voltak az oltáron, a prédikáció pedig lelkesítő volt. A leginkább azonban az énekek érintettek meg aznap, amelyeket örömmel és lelkesedéssel énekeltünk. Az énekek a szívemhez szóltak, és emlékeztettek arra, hogy Isten pontosan tudja, hogy mire van szükségünk.
Amikor az istentisztelet véget ért, könnyes volt az arcom. De sokkal jobban éreztem magam, mint amikor beléptem a templomba. Tudtam, hogy bármi vár is apámra és rám, mennyei Atyám erőt ad majd. Elhatároztam, hogy a szívem fogékony marad a tapasztalatokra, amelyeket Isten felkínál nekem, és arra, ahogyan ő szeretné, hogy éljem az életemet.
Apám most anyámmal együtt a mennyországban van. És Isten továbbra is hűséges. Hálát adok, hogy Isten mindig elérhető, fájdalmunkban és örömünkben is.
Imádság: Jó és kegyelmes Istenünk! Segíts emlékeznünk arra, hogy a te kegyelmed minden szükségünkre elegendő! Hadd szegezzük mindig rád tekintetünket. Ámen.
Amikor nehéz a szívem, az Istennel töltött idő könnyíthet a terheimen.
Judith Wolfgang (Kentucky, USA)
