Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltozott: Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek! Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik. De ő így felelt: Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz. Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.
Mt 15,21-28.
AZ ÚR A MI OLTALMUNK
Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon. (Zsolt 91,9-11)
Amikor a lányom elköltözött tanulni egy másik városba, életemben először maradtam teljesen egyedül. Számomra ez óriási változás volt. Úgy éltem addig, hogy lányomról gondoskodjak és tanítsam őt. Szinte egész életünket együtt töltöttük. Nehéz volt elengednem őt, de mégis erre volt szükség. Ez az élet rendje. Ezzel ellentétben a lányom tele volt reménységgel, álmokkal és várakozással, és örült a függetlenségnek.
Keresztény szülőként hatalmas megnyugvást találtam az imádságban. Mindennap rábízom a lányom életét Istenre, és kérem az Urat, hogy adjon számára védelmet és bölcsességet. Bár lányom most már felnőtt, és egy másik városban él, az imádság által folyamatosan gondját viselhetem minden egyes napon. Az imádságban nekem is erőt ad és segít, hogy az életem egy új szakaszához hozzászokjak.
Imádság: Drága Istenünk, hálásak vagyunk azért, hogy a gondviselő szeretetedre bízhatjuk szeretteinket. Kérünk, hogy őrizd és áldd meg őket minden napon! Ámen.
Imádságaim támogatják szeretteimet és erősítenek engem.
Andra Laum (Saaremaa, Észtország)
