Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap.
1Móz 1,1-5.
ISTEN VILÁGOSSÁGA
Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt. (Zsid 11,6)
Egy olyan gyülekezeti programért vagyok felelős, ami megtanítja az embereknek a napkollektoros főzési technikát. Egy emlékezetes szolgálati úton az volt a tervünk, hogy korán reggel elindulunk, mert a missziós hely messze volt az éjszakai szállásunktól. Sokat esett az előző este, így aggódtunk, hogy nem lesz elég napfény az aznapi tanításhoz, ezért nem is voltunk olyan lelkesek.
Korán reggel, amikor a főúton éppen visszakísértem a sofőrünket oda, ahol a többiek vártak, észrevettem egy nőt, aki éppen ruhát teregetett. Az asszony optimizmusa visszaadta a kedvemet, és reményt fakasztott. Nem tudhatta biztosan, hogy fog-e sütni a nap, hogy megszárítsa a ruhákat, de a tette emlékeztetett a Zsid 11,1-re: "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés".
Lesznek idők, amikor úgy érezzük, mivel egész éjszaka esett, a nappal sosem jön el, és a nap sem fog sütni már. De oda tudunk fordulni a hitünkhöz és az ige szavaihoz megnyugvásért, hogy akármilyen hosszú sötét is az éjszaka, a nap újra sütni fog.
Imádság: Mindenható Istenünk, adj nekünk bátorságot a kitartáshoz, amikor alig van reményünk, hogy tudjunk bízni a te szereteted fényében! Jézus nevében kérünk. Ámen.
Akik az Úrra várnak, azokra az ő világossága ragyog majd.
Erasme Figaro (Dominikai Köztársaság)
