Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. Ott járnak a hajók, és a Leviatán, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket.
Zsolt 104,24-30.
A TEREMTETTSÉG CSODÁJA
Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. (Zsolt 104,24)
Édesanyámnak van egy kis kertje a hátsó udvarban, ahol számos virágzó növényt termeszt. Van egy különleges bíbor virágú növény, ami különbözik a többitől. Minden reggel szép, ég felé nyíló virágokat hoz. De délre ezek a virágok mind elhervadnak és leesnek. A következő reggelen viszont a bíbor virágok ismét megjelennek.
Nem győzöm csodálni, hogy Isten milyen tökéletesen gondozza a teremtés minden egységét. Ha az összes földön élő teremtményre gondolok, akkor fel kell ismerjem, hogy édesanyám bíbor virágai csak nagyon kis részét alkotják a teremtésnek. Mégis, Isten sohasem mulasztja el, hogy új virágok jelenjenek meg azután, hogy az előzőek lehullottak.
Milliárdnyi ember és megszámlálhatatlan élő dolog van a Földön, és mindegyiknek más az igénye. Mégis, Isten gondját viseli minden teremtményének. Hiszem, hogy Isten hallja imádságainkat és dicsőítéseinket, és jó dolgokat készít számunkra.
Imádság: Istenünk, hálásak vagyunk a teremtésért. Köszönjük a jóságodat és azt, hogy gondod van minden élőlényre. Ámen.
Bár én csak egy kicsiny része vagyok Isten teremtésének, ő mégis gondot visel rám.
Juita Kartini (Jakarta, Indonézia)
