A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki:
Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert Istennek semmi sem lehetetlen. Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.
Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta:
Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
Lk 1,26-45.
ISTENBEN BÍZVA
Mert Istennek semmi sem lehetetlen. (Lk 1,37)
Egy fényes villám cikázott át a koromsötét égen, melyet egy fülsüketítő mennydörgés követett. Reszkettem. Védtelennek és sebezhetőnek éreztem magam, ahogy a fény keresztülvilágított a nádtetős vályogkunyhó résein, ahol aludtam. Az egyik sarokba húzódtam, hogy elkerüljem az erős felhőszakadás esőcseppjeit. Egy pillanatra megfeledkeztem az éhségemről, habár csak zabkását ettem vacsorára. Gyakran előfordult a családunkban, hogy üres gyomorral feküdtünk le. A reménytelenség érzése öntött el.
"Musee - motyogta imádságos nagymamám - ne aggódj jelenlegi helyzetünk miatt; bízzál Istenben, aki teremtett téged, mert Istennek semmi sem lehetetlen. Lesz megfelelő lakhelyed és ennivalód jóllakásig." Istenfélő nagymamánk, Kiima azt tanácsolta, hogy dolgozzunk keményen és bízzunk Istenben. Azt mondta, hogy Isten megszabadít bennünket. "De hogyan? Mikor?" - kérdeztem. Ennek ellenére hittem neki; bíztam Istenben, és keményen dolgoztam.
Isten hűséges volt. A nehézségek ellenére letettem az iskolai vizsgákat. Beiratkoztam egy híres egyetemre, és kitűnő diplomával végeztem. Családunk tisztességesen él, és most írom szakdolgozatomat a kommunikációs szak mesterképzésén. Micsoda bizonyságtétel Isten erejéről! Amikor az élet reménytelen, hihetünk abban, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.
Imádság: Istenünk, segíts hinnünk megmentő erődben! Ámen.
Amikor az élet reménytelennek tűnik, akkor is Isten hatalmában fogok bízni.
Festus Muinde (Nairobi, Kenya)
