Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta: Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal. Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! - te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet. Az asszony így szólt hozzá: Uram, merítőedényed sincs, a kút is mély, honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is? Jézus így válaszolt neki: Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.
Jn 4,7-14.
BETÖLTEKEZVE
Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne. (Jn 4,14)
Mielőtt Istent megismertem, azt hittem, a sikereimmel kitölthetem a bennem lévő űrt. Biztos voltam benne, hogy a jó iskolai jegyek, a nagyszerű barátnők, az utazás, egy udvarló, egy jó állás majd végül mindent megold. Fájdalmas érzés volt, amikor ezek a remények nem tudták betölteni az ürességet.
Végül elfogadtam, hogy irracionális és kegyetlen dolog elvárni az emberektől, hogy olyasvalamit töltsenek be, amire csak Isten képes. Ha elfogadjuk, hogy mindannyiunknak vannak korlátaink, az szabaddá tesz, és lehetővé válik, hogy Isten szeretete betöltse ezeket az üres tereket. Ahol a képességeink véget érnek, ott Isten szeretete kinyúl, hogy hordozzon bennünket.
Hálás vagyok, hogy Isten szeretete betöltötte az űrt bennem. Örömöm és beteljesülésem inkább a jelenben van velem, mint a jövőben, és nem függök már a sikereimtől és a körülményeimtől. El sem tudom képzelni az életemet Isten nélkül. És ahogy nőtt a hitem, felismertem jelenlétét az egész életemben. Isten mindig hűséges volt, akkor is, amikor én nem voltam az. Krisztus felajánlja azt a vizet, amely oltja szomjunkat. És amikor alázatos szívvel fordulunk Istenhez, ő szívesen fogad minket.
Imádság: Hűséges Istenünk, emlékeztess, hogy szereteted be tudja tölteni életünk üres tereit! Ámen.
Ha űrt érzek magamban, Isten túláradó szeretetét keresem.
Rincy Mathew (Chhattisgarh, India)
