Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, a felső szobában ravatalra tették. Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: Jöjj át hozzánk mielőbb! Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, és sírva mutogatták azokat az ingeket meg ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott, azután a holttest felé fordulva ezt mondta: Tábita, kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította, majd behívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él. Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.
ApCsel 9,36-43.
EMLÉKEZETES NAGYLELKŰSÉG
Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. (2Kor 9,6)
Édesanyám együttérző, nagylelkű és könyörületes volt. Miután férjhez ment, gondot viselt a férjére és a családjára. Amikor főzött, mindig nagyobb adagot készített arra az esetre, ha valamelyik rokon betoppan. Törődött más családokkal is a környéken. Gyakran látogatott betegeket vagy magányos embereket, és vitt nekik ennivalót. Miután édesapám meghalt, velünk lakott, és az én családomról gondoskodott. Gyerekeimnek szép emlékeik vannak kedvességéről, szelíd lelkéről és az általa készített ízletes currykről. Áldottnak érzem magam, amiért ő volt az édesanyám.
Amikor az édesanyám örökségére gondolok, Tábita jut eszembe az ApCsel 9-ből. Jó cselekedeteiről volt ismert és arról, hogy segített másoknak. Tábita halálakor Péter látta, hogy sok özvegy siratta. Amikor Péter imádkozott és mondta neki, hogy keljen fel, Tábita kinyitotta a szemét és felkelt. A csoda híre elterjedt, és sokan megtértek ennek hatására.
A nagylelkűség Isten ajándéka. Világunk tele van igazságtalanságokkal és az erőforrások egyenlőtlenségével. De Isten kegyelmének eszközeiként, a nagylelkűség gyakorlásával vigasztalást tudunk vinni másoknak, ahová csak megyünk.
Imádság: Urunk, segíts téged szeretnünk és követnünk, mint az alázat és nagylelkűség példáját! Adj bölcsességet és bátorságot, hogy reagáljunk mások szükségleteire! Ámen.
Isten gyermekeként gyakorolni fogom a nagylelkűséget.
Navamari Peter (Kamataka, India)
