Illés a Hóreb-hegyen
Illés megijedt, felkerekedett és ment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá. Azt kívánta, bárcsak meghalna, és így szólt: Elég most már, URam! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél ott van egy forró kövön sült lángos és egy korsó víz. Evett, ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Sokat buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Gyere ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?
1Kir 19,3-13.
MINDIG ISTEN GONDOLATÁBAN
URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. (Zsolt 40,6)
Férjem családjánál tettünk látogatást Ausztráliában, és a vacsorára készülődve az étkezőben üldögéltünk. A négyéves Jesse a társaság körül szaladgált, és úgy tűnt, teljesen elmerült a saját világában. Vacsora közben azonban sikerült kisurrannia az étkezőből. Majd újból megjelent, egy kartonpapírt lökött felém, és elhadart valamit. Nem értettem, zavartan ránéztem, mire ő hangosabban megismételte: "Ez egy madár, és szeretlek." Valóban, két nagy szem és egy csőr tisztán kivehető volt a rajzán.
A kisfiú ráébresztett, hogy milyen gyakran elmulasztjuk meghallani Isten hangját, aki egészen hasonlót közöl velünk, pl. "Itt egy napfelkelte, egy új nap és szeretlek." vagy "Ez egy szörnyű veszteség, de itt vagyok veled, és szeretlek." Ugyanez a halk hang szólt az elcsüggedt Illés prófétának a mai szakaszunkban.
Talán a figyelmünk másra irányul, amikor Isten hirtelen átnyújt egy szeretetüzenetet nekünk. Aggódunk vagy másra koncentrálunk, és talán úgy kapjuk meg az üzenetet, hogy nem is fogjuk fel. De Isten kitart. A fenti ige arra is emlékeztet, hogy Isten mindig gondol ránk.
Bekereteztettem Jesse képét és az asztalom fölé akasztottam. Hatalmas szemei és vicces csőre emlékeztet, hogy Isten szeme mindig rajtunk nyugszik, és megnyugvást, biztatást kapunk.
Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy ne forduljunk el tőled, hanem mindig meghalljuk Szentlelked hangját. Ámen.
Ma Isten szelíd hangjára fogok figyelni.
Debra Celovsky (Kalifornia, USA)
