Isten felkészíti Mózest a küldetésre
Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják: Nem is jelent meg neked az ÚR?! De az ÚR erre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot felelte. Dobd a földre! mondta az ÚR. Amikor a földre dobta, az kígyóvá változott, Mózes pedig elfutott előle. Az ÚR azonban ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig a markában bottá változott. Így majd elhiszik, hogy megjelent neked az ÚR, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Majd pedig ezt mondta neki az ÚR: Dugd be a kezedet a ruhád alá! Ő bedugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól. Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a ruhád alá! Visszadugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta a ruhája alól, ismét olyan volt, mint testének többi része. Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél. De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré változik a szárazon. Mózes akkor ezt mondta az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! Ekkor az ÚR haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. Beszélj hát vele, és add az ő szájába a szavakat! Én pedig a segítségetekre leszek a beszédben, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig olyan leszel neki, mint az isten. Ezt a botot pedig te vedd a kezedbe, és mutasd be vele a jeleket!
2Móz 4,1-17.
AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN
De az ÚR erre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte Mózes. (2Móz 4,2)
Mózes alkalmatlannak érezte magát az Istentől kapott feladatra. Isten szemében Mózesnek mindene megvolt, amire szüksége lehetett: ez egy bot volt. A bottal Mózes csodákat vitt véghez Egyiptomban, kettéválasztotta a Vörös-tengert, hogy az izraeliták átjussanak a vízen. Ez a bot hozott győzelmet Józsuénak a csatában. És ez fakasztott vizet a sziklából. Amit Mózes jelentéktelennek talált, azt Isten felhasználta a történelem alakításában.
Ma Isten ugyanezt a kérdést teszi fel nekünk, amit Mózesnek: Mi van a kezedben? Lehetne ez egy toll, egy konyhai eszköz, egy számítógép, egy labda, egy telefon, egy bizonyítvány, egy diploma vagy egy kis darab föld. Nem szabad lebecsülnünk, amink van, bármilyen kicsinek vagy értéktelennek tűnik is. Isten kész használni azt, hogy véghez vigye tervét az életünkben.
Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy szolgálhassunk. Azt olvassuk a Szentírásban, hogy sok az aratni való Isten kertjében, de a munkás kevés. Isten hívogat minket. Ragadjuk meg az eszközöket, amikkel megajándékozott, hogy készek és hajlandók legyünk szolgálni. Isten az ő dicsőségére át fogja változtatni valami csodálatossá azt, amit mi "csak egy botnak" látunk.
Imádság: Urunk, köszönjük ajándékaidat. Taníts meglátnunk az értéket bennük, és használni őket szolgálatodban! Ámen.
Amit alulértékelek, Isten fel tudja használni mások szolgálatára.
Mary Charles (Nairobi, Kenya)
