Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.
Ézs 43,18-21.
TOVÁBBLÉPNI
Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem... (Ézs 43,18-19)
Azonosulni tudok az ajtóm előtti fészekben időző kismadárral. A három testvére már kirepült a fészekből, és most egyedül maradt. A szülei iderepülnek reggel és este, ételt hoznak neki, de leginkább próbálják ösztönözni, hogy terjessze ki a szárnyait és repüljön. A kismadár hezitál. Újra és újra a fészek szélére ugrik, körbenéz, letekint, aztán visszamegy az egyetlen helyre, amit ismer.
Azonosulni tudok ezzel a kismadárral, mert az életem során én is annyiszor féltem továbblépni. Akár egy új iskola elkezdéséről van szó, akár iskolaváltásról, elköltözésről otthonról, házasságkötésről, új munkába állásról, új helyre költözésről, nyugdíjba vonulásról: az élet tele van bizonytalansággal. Könnyű a kényelmes fészek szélére ugrani, körbenézni, és visszakívánkozni annak a biztonságába, amit már ismerek.
De ahogy Isten a mai igeszakaszban ígéri, ő mindig tud új dolgokat cselekedni, mindig biztosítja számunkra az utat, és mindig ad egy jó okot arra, hogy elinduljunk az ő hívására, és hirdessük szeretetét. Mivel Isten a mi menedékünk, kiléphetünk a fészkünk szélére, kinyithatjuk a szárnyainkat, és biztonsággal repülhetünk a mi hűséges Istenünkkel.
Imádság: Istenünk, adj bátorságot, hogy kimozduljunk komfortzónánkból, és elinduljunk a lehetőségek és kapcsolatok felé, amelyeket te készítettél számunkra! Ámen.
Új dolgok felé indulhatok el, mert Isten velem jön.
Jerry White (Florida, USA)
