Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van Krisztus szenvedéseiben, olyan bőséges Krisztus által a mi vigasztalásunk is. Ha szorongattatunk, ez a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van, ha vigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely elég erős ugyanazoknak a szenvedéseknek az elhordozására, amelyeket mi is szenvedünk. A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.
2Kor 1,3-7.
ISTEN VIGASZTALÁSA
Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket. (2Kor 1,4)
A harmincas éveim közepén súlyos pánikrohamot kaptam. Bekerültem egy pszichiátriára, ahol bipoláris rendellenességet diagnosztizáltak. Korábban nem volt semmiféle mentális betegségem, úgyhogy ez nagyon ijesztő volt. Egy nagyszerű orvos, a megfelelő gyógyszerek és az étrendváltozás stabilizálták az idegrendszeremet, de nem adtak választ a mélyebb kérdéseimre. Hol volt Isten és mi volt az én szerepem a gyógyulási folyamatban.
Aktívabb lettem a gyülekezetben. Szinte faltam a Szentírást, és mindenhol Istent kerestem. Hálanaplót vezettem, és megtanultam minden körülmények között hálát adni (1Thessz 5,18). Odaadóan imádkoztam. Hitem növekedett, és igyekeztem egyre jobban szeretni és megbocsátani másoknak és magamnak is. Tizenhat évvel később Isten megszabadított a félelmeimtől.
Isten meggyógyít bennünket, de nem mindig a mi időnk vagy feltételeink szerint. Még mindig bipoláris zavarom van, de Krisztusban a lelkem nyugodtabb, mint az összeomlásom előtt. Hosszú utazásom a pusztaságban felkészített, hogy válaszoljak Isten hívására, és a tőle nyert vigasztalás felajánlásával másoknak is segíthetek megtalálni a saját hazavezető útjukat.
Imádság: Urunk, köszönjük sokféle vigasztalásodat. Segíts, hogy mi is vigasztalást nyújthassunk másoknak! Ámen.
Hogyan vigasztalhatok ma másokat.
Barbara Gail Bliss (Colorado, USA)
