Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok, és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért, mert közösséget vállaltatok velem az evangélium hirdetésében az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.
Fil 1,3-6.
HÁLÁS SZÍV
Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok. (Fil 1,3)
A lelki utamra visszatekintve rájöttem, hogy bizonyos emberek sokat segítettek az életem formálásában. Emlékszem a lelkészre, aki megosztotta velem az örömhírt ifjú szabadgondolkodó koromban. Emlékszem a fiatal felnőttek csoportjára a gyülekezetben, akik befogadtak, és a szeminárium igazgatóhelyettesére, aki segített egy új diákon, mikor családja anyagi gondokkal küszködött. Néhány emlék ezek közül már több mint ötven éve történt! Isten olyan embereket hoz az életünkbe, akik támogatnak és életünket megváltoztató módon vezetnek minket. Amikor visszaemlékezem rájuk, hálát érzek irántuk és Isten iránt.
Pál apostol is érezte ezt a hálát. A mai igeszakasz a filippibeli gyülekezethez írt levél kezdete. A gyülekezet támogatta őt szolgálatában, és elküldte egy követét hozzá ajándékokkal, mialatt ő Rómában volt házi őrizetben. Pál megemlékezik a sok áldásról, amit a gyülekezettől kapott. Még a börtönben is hálát tud adni Istennek. Emlékezzünk mi is, mennyi áldást adott nekünk az Úr éveink során, és Pálhoz hasonlóan imádkozzunk hálatelt szívvel.
Imádság: Drága Urunk, köszönjük azokat az embereket, akiket a megfelelő időben vezettél az életünkbe. Segíts hálás szívvel megemlékezni róluk! Ámen.
Ma hálát adok az áldásokért, amiket mások hoztak az életembe.
Awlwyn Balnave (Brit Kolumbia, Kanada)
