Fogadjátok azért a szívetekbe és lelketekbe ezeket az igéket, kössétek azokat jelként a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra.
5Móz 11,18-20.
JÉZUSNAK SEGÍTENI
Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. (Mt 26,41)
A legtöbben emlékszünk, hogy gyerekkorunkban segítettünk a szüleinknek. Számomra a segítség általában abból állt, hogy tartottam egy szerszámot, miközben apukám dolgozott. Néha elfordíthattam egy csavarkulcsot, vagy befejezhettem egy szög beverését, de ő ezeket könnyedén elvégezhette. Végül rájöttem, hogy ez az idő, amit apám segítésével töltöttem, lehetőséget adott arra, hogy megtanuljam és begyakoroljam azokat a készségeket, amelyeket egy nap majd a gyermekeimnek is megtanítok.
Úgy gondolom, hogy Jézus ugyanezt tette a tanítványaival a Gecsemáné kertben. "Virrasszatok és imádkozzatok, hogy ne essetek kísértésbe" - mondja nekik Jézus, miután elaludtak. Jézus nem a saját érdekében kéri ezt tőlük, hanem miattuk.
Ahogyan apám a segítségemet használta, hogy tanítson arra, amire felnőtt koromban szükségem lesz, Isten arra hív, hogy vegyünk részt a világ szolgálatában. Akár az imádság és az istentisztelet, a szegényekről való gondoskodás, a magányosokra való odafigyelés vagy a hajléktalanok ellátása révén; Isten ezeket a lehetőségeket használja, hogy érett tanítványokká formáljon.
Isten nem azért von be minket, mert a munka nem végezhető el a segítségünk nélkül, hanem azért, mert szeretné, hogy részt vegyünk országa munkájában.
Imádság: Mindenható Isten, köszönjük, hogy bevonsz minket a világban végzett munkádba. Ámen.
Minden helyzetben tanulhatjuk, hogyan szolgáljuk Istent.
Jason Koon (Észak-Karolina, USA)
