Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni. És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal. Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hadd készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Nem tudta ugyanis, hogy mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket. De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! És amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül. Amikor jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül. Engedelmeskedtek a parancsnak, de azon tanakodtak egymás között, mit jelent a halottak közül való feltámadás. Ezért megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie? Ő pedig így válaszolt: Illés valóban előbb jön el, hogy helyreállítson mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része? De mondom nektek, Illés már eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.
Mk 9,2-13.
FIGYELJÜNK!
Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok! (Mk 9,7)
A légiutas-kísérőnk kezdett ideges lenni. A vészhelyzeti biztonsági műveleteket magyarázta, de sokan vagy nem figyeltek rá vagy beszélgetésbe merültek az útitársakkal. Végül felemelte a hangját, és hivatalos hangon kijelentette: "Figyeljenek ide! Ez megmentheti az életüket!" A parancsa meglepett és zavarba hozott. Mindenesetre megragadta a figyelmemet, és ettől kezdve úgy figyeltem rá, mintha valóban az életem függne tőle.
Péternek, Jakabnak és Jánosnak biztosan volt valamilyen elképzelése arról, hogy ki Jézus, és hogy ő mit jelent nekik, de ez gátolta őket abban, hogy figyelmesen hallgassák. Jézus megdicsőülésével azonban megszabadította őket ezektől az elképzelésektől.
A Szentírással kapcsolatos feltételezéseim engem is gyakran akadályoznak abban, hogy meghalljam akár az életemet megváltoztató igazságot. Ha ismerősnek tűnő részeket olvasok, úgy vélem, az üzenet világos, és a gondolataim elkószálnak, ha ismeretlen szavakkal találkozom. Minden vasárnap a lelkészünk felkér bennünket, hogy "figyeljünk Isten szavára". Be kell vallanom, ez nekem nem mindig sikerül. Azonban emlékszem a légiutas-kísérő szavaira, amelyek megtanítottak arra, hogy úgy figyeljek Isten szavára, mintha az életem függene tőle. És ez valóban így van.
Imádság: Drága Urunk, nyisd meg a fülünket, hogy meghalljuk az életünkre vonatkozó igaz szavaidat! Ámen.
Ma úgy figyelek a Szentírásra, mint amitől az életem függ.
William G Heck (Észak-Karolina, USA)
