Zarándokének.
Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad az, aki védelmez téged. Bizony nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! Az ÚR védelmez téged, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Zsolt 121.
ISTEN ÁLLANDÓAN FIGYEL
Bizony, nem szunnyad, nem alszik az, aki védelmezi Izráelt! (Zsolt 121,4)
Gyerekként gyakran gyötörtek rémálmok. Egyszer, talán nyolc- vagy kilencéves koromban, rettegve riadtam fel annak ellenére, hogy nem emlékeztem, mi rémisztett meg ennyire. Viszonylag kora este volt még, de teljesen összezavarodtam a félelemtől. Odabotorkáltam a szobám ajtajához. Amikor kinyitottam, a folyosón át elláttam a nappalinkig, ahol apám a székében ülve csendesen újságot olvasott.
Még most, évtizedekkel később is emlékszem a megnyugvásra, ami eltöltött édesapám láttán. Nem vett észre, de a puszta jelenléte emlékeztetett, hányszor védett és nyugtatott már meg korábban. Az addigi szeretetére és odaadására emlékezve tudtam, biztonságban vagyok. Csendben visszabújtam az ágyba, és hamar elaludtam.
Ez a pillanat emlékeztet engem arra, hogy Isten sohasem alszik. Isten mindig tudja, mi történik velünk. Tudja, mire van szükségünk, és készen áll a segítségünkre sietni. Sosem vagyunk távol tőle. Ez a legnagyobb ok a békénkre.
Imádság: Istenünk, köszönjük állandó figyelmed és védelmed. Segíts emlékeznünk hűségedre a nehéz időkben is. Ámen.
Isten sosincs távol tőlem.
Lisa Stackpole (Wisconsin, USA)
