A jobb samaritánus

Amikor másodszor is Jerikó felé ment, megint talált egy sebesültet.
A jobb samaritánus

 Amikor másodszor is Jerikó felé ment, megint talált egy sebesültet a 
samaritánus. Harmadik, negyedik, ötödik útján újabb és újabb áldozatok 
feküdtek az országúton. Százszor tette meg az utat és száz szerencsétlen 
feküdt ott, majd ezerre és ezerre bukkant. Mindig ugyanazon a helyen.

 Ez foglalkoztatta, amikor 2333-madszor ment Jeruzsálemből Jerikóba. Szinte
 belebotlott az újabb sebesültbe annyira gondolataiba merült. Sóhajtva szedte
 elő a kötszert a nyeregtarisznyából, rutinosan látta el a 2333. sebesültet. 
Gyakorlott mozdulattal emelte a szamárra a vérborított testet, és lám, az állat 
magától indult el a fogadó felé a jó ismert úton. A szamár és a sebesült 
szerencsésen meg is érkeztek.

 A samaritánus ugyanis a sivatag felé tartott, hogy megkeresse a rablótanyát.
 Mert amikor a 2333. áldozatba botlott, hirtelen rádöbbent, hogy sokkal jobb 
samaritánus lehetne, ha végre a tettesekkel is törődne, s nem csak ragtapa-
szokat osztogatna...

Elhatározta, hogy a rablókon fog segíteni.

Később zavartalanul utazhatott Jeruzsálemből Jerikóba.

Sok időt takarított így meg...

(írta E. Schnydrig nyomán...Boros Lajos elítélt)