Vágó Márta Dóra: Megmentve!....

És íme nem hagyott a porba,
nem bírta nézni szenvedésem,
Megmentve!....

És íme nem hagyott a porba,
nem bírta nézni szenvedésem,
nem hagyott ott, mint egy beteget,
kit az élet félresodorva, rossz útra vezetett...
Kiált melletetm mindenki előtt,
mindig mondta:
-Meglásd, jó útra tér majd!
nem mondok! Nem mondok le róla...SOHA!..
Nevét hiába szidtam, ő megbocsátott,
nem törölte ki nevem a könyvből,
bár sokszor mondtam olyanokat, min sírni kezdett,
ő mégis, mégis kitartott mellettem,
bár a könny folyt a szeméből!
Utánam jött oda is, melynél jobban már
nem süllyedhet az ember.
De ott se talált!
Mégsem adta fel,
keresett tovább;
mert vérét értem is hullajtá!
Még lejjebb ment!
Sokáig kutatott és a végén
a legeslegsötétebb veremben megtalált!
Kiemelt égi kezével,
megmosta tépett, piszkos ruhám,
de mégsem súlytott le haragja rám!
Kaptam egy hófehér ruhát,
régi nevem helyett egy újat adott,
megerősítette helyem a Könyvben,
s lelkem egy új életet kapott!
Úr Jézus! Nézd, hozom törékeny életem,
Te emelj föl ha visszazuhannék,
kezed tartson meg erősen,
nem akarlak elveszíteni többé!
Egészen a Sátáné voltam,
neki szolgáltam, ő vezette léptem!
De kérlek...segíts!!
Nem akarok hozzátartozni,
a te bárányod szeretnék lenni!
Így mentett meg engem a Pásztor,
kivont a Seol hatalmas torkából,
elengedte rengete tartozásom,
nem kell törlesztenem az Ő jóvoltából!
Övé az egész életem mostmár,
szóljon neki a mennyei szólam,
mert Ő szeretett és soha, semmilyen
körülméynek között NEM mondott le rólam!