Mórocz Veronika: Vers a Tükörképemnek
Vers a Tükörképemnek
Mikor megbántanak azt hiszed vége-
Talán nem mutatod,de szíved zokog.
S ha azt hallod: Bocsáss meg!
Nem tudod, hogyan lehet..
Csak jön szúró tekinteted
és egyre csak rombolod tovább magad
S látod már: magad is bántasz
Nem moshatod tisztára önmagad.
Sírsz és zokogsz,mostmár homály az élet
Hol van egy kiút, hol van a valódi Élet?
Egy mondat átölel,szelíden csendesen
Ne félj, én meghaltam Érted Gyermekem!
S Te feltekintesz, szipogva, némán
Ki figyelt ilyenkor énrám?
S tudod már: Az volt, ki földre jött Érted
Ő az út, az igazság és az élet!
Mikor megbántanak azt hiszed vége-
Talán nem mutatod,de szíved zokog.
S ha azt hallod: Bocsáss meg!
Nem tudod, hogyan lehet..
Csak jön szúró tekinteted
és egyre csak rombolod tovább magad
S látod már: magad is bántasz
Nem moshatod tisztára önmagad.
Sírsz és zokogsz,mostmár homály az élet
Hol van egy kiút, hol van a valódi Élet?
Egy mondat átölel,szelíden csendesen
Ne félj, én meghaltam Érted Gyermekem!
S Te feltekintesz, szipogva, némán
Ki figyelt ilyenkor énrám?
S tudod már: Az volt, ki földre jött Érted
Ő az út, az igazság és az élet!