Tóthné Szincsák Erika: Karácsonyi áhítat

Szenteste van, az ember szeretetre éhezik,
az ünnep angyalszárnyakon érkezik.
Puha, fehér takaró a tájat beborítja
Minden ember tekintetét az Égre fordítja.

Istenember van most születőben,
angyalok kara táncot lejt ünneplőben…
Fényesség árasztja el a földet,
a Fiúisten emberré lett.

Megérkezett végre kit annyira vártunk,
megváltásra vár bűnös világunk…
Kicsi Jézus mosolyogva fekszik a jászolban,
Béke árad mindenkire közel s távolban.

Fenyőfák ágán gyertyák gyúlnak,
csillagszóró szikrái a földre hullnak…
A szeretet lépked most közöttünk
a karácsony a legszebb ünnepünk.

Fogd meg a kezét annak, ki melletted áll,
öröm és nyugalom a szívedbe száll.
Szorítsd a kezét, annak, kit szeretsz
hisz ilyen emberekre nehezen lelhetsz.

Eltűnik a bánat és a sötétség,
a földön öröm lesz és békesség.
A Szent gyermek hozza ezt nékünk
benne van minden reményünk.

E picinyke gyermek a Mennynek királya
Boldogságot, szeretetet hozott e világba.
Szeresd Őt, vigyázz rá, őrizd a lelkedben,
mert végig kísér egész életedben.

S ha a karácsonyi ünnepnek vége lesz,
ne feledd akkor sem Megváltó Istenedet!
Borulj elébe, imádd és szeresd,
ha nem leled, hát az angyal-lelkedben keresd…

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!