Csorba István: URAM VÉDD!

URAM VÉDD!

Uram, védd a kis új hajtást,
Köszönöm a rája hatást,
Védd, a kegyelmed földjéből most kibújt palántát,
A gyermeket ki szívét néked négy évesen adta át.
Jaj, felnőve csak vissza ne vegye,
Sátán tönkre ne tegye!

De Te szólsz Uram:
Senki ki nem ragadhatja az én kezemből!
Adok bele erőt, kitartást Lelkemből.
Örülök ez új zsengének, igazán szívemből.
Öröm van a testvérek közt és a menyben,
Mert, hogy kicsirázott a mag, ez aprócska szívben.

Védd Uram, mert a harcok, csak eztán jönnek,
Kitéve megannyi, sok-sok kísértésnek,
Te állítsd lábait, erős kősziklára,
Máris fényt, örömet hozott erre a világra!
Szülők által vetett magon kis gyökér,
Vigyázni kell reá nagyon, mert rágcsáló hozzá ér!

2008. szeptember 19. Szék.
Csorba István