Barabás Mónika: Harcra edzel

Harcra edzel

Tudom Uram,

Most edzel, hogy erős legyek,

Hogy Lelkedben örök

Menedéket vegyek.

Tudom, most adsz gyökeret,

Hogy fa-életem Jézusból nyerjen életet.

Biztos talajra ültetsz, táplálsz öröklét nedvével,

Már itt megismertetsz a menny üdvével.

Erősen akarok állni szikládon

Viharban és éjben,

Földig hajolni alázattal

A tomboló, zúgó szélben.

Tudom, hogy a Kísértő

nem lankad, újra támad,

S Te a harcra edzel most:

Őrködni, vigyázni, fegyvert venni nálad.

Ha védő karod árnyékába mégsem futok,

Ha húzná lábam a forrón olvadó szurok,

Ha eltévednék a rothadó világ mocsarában,

Kétélű kardod velem van a csatában.

Igéd világossága és ereje

Legyen pajzsom s szent fegyverem,

Érzem, sok harc vár még rám:

Ne hagyj elesnem, s elveszítenem Téged Istenem!