Atyám vagy!

 Atyám vagy!

Atyám vagy! Te teremtettél, s én Hozzád tartozom!

Hozzád vágytam, mikor még botladoztam utamon!

Szívem minden fájdalmával közelebb kerültem Hozzád,

s olykor a boldogság ködén is átsejlett a bizonyosság…

Atyám vagy! Szeretsz, s én is szeretlek! Hogy élhettem Nélküled?!

Botorság! „Csak nem tudtam Rólad”, de Te nem feledkeztél meg

rólam, s arról, hogy egyszer én is megfogom kinyújtott kezed,

s felragyog szívemben az öröm, hogy a gyermeked lehetek!

Atyám vagy! Még ha olykor úgy érzem is, hogy nem törődsz velem:

„csak engedsz” utamon járni, de féltőn óvod életem.

Atyám vagy! Eltölt a bizonyosság, mit Lelked erősít lelkemben.

Nem vagyok egyedül! – kiáltanám, és örülök, hogy létezem!

Sz Sz E