Pecznyík Pál: Élet két szobában

Képmására formált minket, az Alkotó,

két szobában lakunk, csak egyik látható. 

Másik: láthatatlan, de mégis létezik,

ámul majd szépségén, ki abba érkezik.

Két szobát, - mint ajtó – halál választja el,

átlépjük mindnyájan, ha innen menni kell.

Túlvilágon nem csak egy szoba létezik,

van kárhozat: s abba, hitetlen érkezik.

Egymástól távol van, mint két birodalom,

egyikben öröm van, másikban fájdalom.

Minden ember itt dönt, testi holta előtt,

döntésében Isten, nem gátolja meg őt.

Ám int: bölcsen döntsünk, mert igen nagy a tét,

örök fény vár -  e ránk, vagy félelmes sötét. 

Földi létünk után, döntenünk nem lehet,

ahova vágyódtunk: ott kapunk lakhelyet.

Sajnos, legtöbb ember, megveti, új honát,

rossz, döntése miatt: vádolja  önmagát.

Látható szobában, mi hívő emberek,

vezessünk Jézushoz, kallódó lelkeket.

A második szoba, most még láthatatlan, 

boldog: ki megváltva, örökké él abban.

Jézus vére árán, nem rabszolga: gyermek,

Jézus testvére, és fia, az Istennek!

Adj hálát az Úrnak, hallhatatlan lélek,

hiszen ott élhetsz: hol, nincs vége a létnek.                              

Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. VI. 26.