A díszes…
Az emberi kapcsolataink szőttesében
díszítjük igazán az Úr asztalát;
mely sokszínű,- s egyre más minden évben,
hisz keresi mindenki:- egymás javát…
A szeretet- kapcsolatok
rögzítik egymáshoz a fonalakat;
mindegyik fontos, - és jó az ott-
és megfelelő, ha a helyén marad:
nem akarván máshol, másképp’ díszelegni-
hova teremtette Isten
tökéletesedve erőben, s hitben
és képes mások terheit is viselni…
Egymásból és egymásért létezünk,
és állandóan szeretetre éhezünk!
Önzésünk elvágja a szálakat:
érezzük is,- hogyha csak pár maradt
körülöttünk….- és lefegünk közöttük…
Bizony nem így- és ezért jöttünk;
az újszülöttekre mindenki rámosolyog,
hogy érezze: szeretik!!- s ez jó dolog…
…- S ha morózus vénségére
ő cincálja szét
Isten áldotta környezetét:
ő tehet róla:- Tőle lesz vége
Annak, mi értelmesnek teremtetett
Hisz mindig legfontosabb az embertársi szeretet!
dr. Szluha Gyula Antal
