Van…
Van aki úgy érzi,
hogy elhagyta az Isten…
Senkije sincs néki,
és ennek itt:-’ értelme nincsen!’…
Napjait csak szenvedésnek látja:
Nincs szerelme, sem barátja,
a Lét:- csak nyűg, s jobb volna…
Megváltást hozna holta…
Sőt! Elémegy a halálnak:
Sínek közé…vagy hidakról ugrálnak…;
Isten jövőjükbe vetett képét
eltakarják-
Hiába ültet szívükbe békét:
maguktól Őt elzavarják….
De Ő mégsem hagyja:
( ha már a Fiát Értünk adta…):
Mindegyikünk drága Neki:
Mindegyikünket szereti!
Hiába nem akarja észrevenni,
ki „egyedül” jár kéregetni:
…- némi szépet, és jót:
A saját elvárásai szerint…:
… A sok követelőző szót
hallja Isten megint- megint…
S ha nem teljesül:
…- „Nincs is Isten…!!”-
Megtagadva, egyedül,
osztozás nélkül,
önkényeskedve az összes földi kincsen:
magának juttatni akarva mindent….- Végül
önmagát sajnálva:- kárhozatba menekül
ki maga hagyja el Istent:- marad egyedül…!
Dr. Szluha Gyula Antal