Mórocz Veronika: Vers a Tükörképemnek

Vers a Tükörképemnek
Mikor megbántanak azt hiszed vége-
Talán nem mutatod,de szíved zokog.
S ha azt hallod: Bocsáss meg!
Nem tudod, hogyan lehet..
Csak jön szúró tekinteted
és egyre csak rombolod tovább magad
S látod már: magad is bántasz
Nem moshatod tisztára önmagad.
Sírsz és zokogsz,mostmár homály az élet
Hol van egy kiút, hol van a valódi Élet?
Egy mondat átölel,szelíden csendesen
Ne félj, én meghaltam Érted Gyermekem!
S Te feltekintesz, szipogva, némán
Ki figyelt ilyenkor énrám?
S tudod már: Az volt, ki földre jött Érted
Ő az út, az igazság és az élet!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2014 Július
Ke Sze Cs Szo Va
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek